歌词
Látod, hogy elfáradtam, ne kezd el előröl,
Amit adhatsz, megadtad már, jobb ha felöltözöl,
Semmit nem hagysz itt nálam, és semmit sem viszel el,
Ahhoz már túl kemény és túl hideg a szívem.
Ó nem, nem, nem, ne kérdezd, sose csapd be önmagad,
Az öledben boldog voltam, de ez csak egy pillanat,
Ennél már többre vágyom, önmagam megtalálnom,
Azt, akit szétosztogattam, amikor még hittem, hogy így a jó.
Repültem, zuhantam, ezzel se törődöm,
Magamban állok, két lábbal a földön,
Én már csak azt várom, aki emberként szeret,
Nincs több álom és nincs több kifosztott képzelet!
Menj el, de ne búcsúzz el, a búcsuzást gyűlölöm
Velem leszel addig, amíg illatod a bőrömön,
Mást úgysem hagysz itt nálam, és mást te sem viszel el,
Csak egy mohó érintés, szikrázó testeden.
Ó nem, nem, nem, ne kérdezz, tudom, hogy mit remélsz,
Az előbb a vágy volt erős, de most a józan ész,
Egy percig boldog voltam, szorító karjaidban,
De már rég megtanultam, egy ölelés a holnaphoz kevés!
