歌詞
Kár elsütnöd, ne fordítsd felém
Tedd el inkább, hisz mindez haszontalan
Lehet, hogy rajta sem maradnék
Csak lógok a csipeszeiden
A vöröses köd közepén
Mást hívsz életre
Csak várd, hogy fohászkodok
Hogy hadd legyek újra
Önbecsülésed megmaradásának vésztartaléka
Egy halovány gyertya a reszketőnek
Vonalai a sarokban rendeződnek
Szükség esetén ennyi is elég
És számol, számol addig a napig
Míg bele nem pusztulnak azok, akik
Akik miatt virraszt és lámpásuk szegezi őt faltól falig
És vár, és fohászkodik
Hogy hadd legyen újra
Önbecsülésed megmaradásának vésztartaléka
(De ne felejtsd el)
Elárultatott, elvékonyodott valaki más helyett
De egyszer feláll
Átsüvölt önnön maga felett
Pár pofon után az emlékezetem túl gyakran kihagy
Tegnap itt aludtál
Ma meg azt sem tudom, hogy ki vagy
Kár elsütnöd, ne fordítsd felém
Tedd el inkább, hisz mindez haszontalan
Lehet, hogy rajta sem maradnék
Csak lógok a csipeszeiden
A vöröses köd közepén
Mást hívsz életre, te hívtál életre