Paroles
Ez egy golyóstoll, mi szaggatottan ír
Ez a csendek miatt elkopott radír
Ez a pillanatok heve és a bűn
Ezek üresedő székek, egy elhagyott tribűn
Ez a nem, ez a de, ez a mégsem
Ez a legkedvesebb repedésem
Ezek azok a sebek, amikre büszke
Lehetetlen lenni, ez egy ki nem húzott tüske
Árvaházi lángokat épp belepi a füstje
Az izzó aranynak így lesz hamu ezüstje
Egyrе gazdagabbak, egyre szomorúbbak
Ne nézz hátra, dе épp mögötted a bűnbak
Ezek rabjai a fényeknek, a klubnak
Ezek nem felelnek meg ennek a krúnak
Ezek rabjai a fényeknek, a klubnak
Ezek nem felelnek meg ennek a krúnak
Ez egy golyóstoll, mi szaggatottan ír
Ez a csendek miatt elkopott radír
Ez a pillanatok heve és a bűn
Ezek üresedő székek, egy elhagyott tribűn
Ömlik a felmosóvödör leve az utcára
Mint a tinta minden válóperen, úgy szárad
Alatta ázott beton, felette szeder foltok
Bennem a neved, most egyszerre húz meg
Ezer Colt-ot
Nem vagyunk ismerősök, lelki dezertőrök
Kongó tornacsarnok, szivacsok, meszes vödrök
Ne kérdezd hova, csak távol innen, vezess főnök
Tudom, te úgy hiszed, ha nincs minden a fele semmi
Hogy ez a fele semmi, minek visszafeleselni
Rögeszmecsere közben egyedül felesezni
Örökkörfolyosókon ragyogni és megrekedni
Zongora dallamára fátyollik a nyitott ablak
Nagyobb a kapuajtó, de nem lettünk nyitottabbak
Egyre gazdagabbak, egyre szomorúbbak
Ne nézz hátra, de épp mögötted a bűnbak
Ezek rabjai a fényeknek, a klubnak
Ezek nem felelnek meg ennek a krúnak
Ezek rabjai a fényeknek, a klubnak
Ezek nem felelnek meg ennek a krúnak
Megint lehúz a fény, megint nehezen kelek
Kérlek édesapám, érted már nem vezekelek
Tudod félre ne értsd, nem engedem a kezed
De nem bírom tovább már a keresztedet
A nevem Ádi