Journal

Csak ábécé-sorrendet állítok, így legalább bővíthetem a listát, ha netán kifelejtettem volna valamit. Micsoda kiskapu, igaz?

Absu - Absu --- Igen kellemes károgás.
Another Way - Holtágak az Ártérben --- Gyors kalapálás magyarul (állítólag :D)
Between the Buried and Me - The Great Misdirect --- Az első albumuk a Colors volt, ami igazán tetszett tőlük, és bár illeszkedik az idei is a sorba, az elődőt nem sikerült lepipálni.
Brutal Truth – Evolution Through Revolution --- Visszajöttek, mint ahogy azt a V.S.O.P. tette 2008-ban. Reméljük Truth-ték tovább maradnak, mint a Zuglói Kutyák.
Burnt by the Sun - Heart of Darkness --- Butábbak lettek mint eddig voltak, de szerintem nem áll rosszul nekik, dara oszt kész, fasznak kell magyarázkodni.
Cannibal Corpse – Evisceration Plague --- Megbízhatóak, mint a halál.
Converge – Axe To Fall --- Elégedett vagyok vele, jobb, mint az utolsó kettő, a Jane Doe-t meg úgysem lehet űberelni.
Damned Spirits' Dance – Weird Constellations --- Nagyon egyben lévő magyar korong, bár annyira nem a stílusom, mégis kénytelen vagyok nevezni, mert megfogott a dolog.
Deák Bill Gyula - A Király Meséi --- Ezzel már megint csak az a baj, hogy a blőőőzkirály a fagyit is dicséri benne, pedig tudhatná már ennyi idős fejjel, hogy a Violáknak kell szurkolni.
Devin Townsend Project – Addicted! --- A Project első részével máig nem tudtam megbarátkozni, a 2. nekifutás viszont egy igen jóféle popalbum, a Devin-fajtából. Volt már jobb dobása az tény, de adjunk bizalmat a széria következő felének is egy listás részvétellel.
Gama Bomb - Tales From The Grave In Space - A tavalyi nagy thrash hullámom után már csak egy hírmondó akadt...
John Frusciante – The Empyrean --- Ilyen lemezek mellett nem kell sírni, hogy kiszállt a RHCP-ből. (mármint jó és fasza, hogy a szólózik :D)
Karl Sanders - Saurian Exorcisms --- Mintha valami múmiafilmbe csöppenne az ember, magával ragadó a mélysége :)
Napalm Death – Time Waits For No Slave --- ugyanaz mint a Corpse-nál.
Mastodon – Crack the Skye --- Örökre a Remission marad a kedvenc, de egyfelől meg ez is korrekt, meg előrelépés is a BM második feléhez képest.
The Moon and the Nightspirit – Ősforrás --- Imádnivaló ez is, talán kicsit homogénebb, mint az előző, de ez nem gond.
Murcof – La Sangre Iluminada --- Ennél elbaszottabb már nem is lehetne az ürge muzsikája, talán egy kicsit több életet is vihetne bele, mint a Martes-érában.
My Dying Bride – The Lies I Sire - Nem nevezném tökéletesnek, de azért lehet rajta búsulni, nomeg még mindig jobb, mint az idei Katatonia.
Nightrage – Wearing a Martyr's Crown --- Ők meg az In Flames halálával keletkezett űrt töltik be nálam. Tompával persze még zsírabb lenne :)
Nile – Those Whom the Gods Detest --- Kikúrt nagy tízes, mint ahogy az általában szokott lenni.
Nils Petter Molvær - Hamada --- Volt már a vén lókötőnek nagyobb lemeze, de akkora volt a Millenárison adott koncertje, ami miatt bűn lenne őt kihagyni.
Ólafur Arnalds - Found Songs & Dyad 1909 EP --- Kétszer 20 percet már lehet nagylemeznek nevezni, és mivel jó mindkettő, feltüntetem itt is. Jövőre meg itt a 2. LP.
OM – God Is Good --- A Pilgrimage volt idáig tőlük a kedvencem, most minimum kialakult egy holtverseny. Jöhetnének lassan felénk is.
Slayer – World Painted Blood --- Ugyanaz mint a Napalmnál :D
Slagmaur – Von Rov Shelter --- Hangulatban nem szenved hiányt ez a démonidézés sem.
Suhancos – Jól Tévedni Emberi Dolog --- Kell egy zene, ami alatt kinyílik a zsebedben az Árpádsávos-zászló, és akkor még mindig inkább ez, mint bármi más.
Sunn O))) - Monoliths & Dimensions --- Nálam az év nyertesei, mert egy zsír albumot egy még jobb koncerttel fejeltek meg
The Mount Fuji Doomjazz Corporation – Succubus --- Ha már az idei Kilimanci vérszegény lett, legalább az alteregó nem vallott szégyent...
Thy Catafalque – Róka Hasa Rádió --- Igazából ez megint egy olyan lemez, amit alig hallgattam ahhoz képest, mennyire jó. 2010-ben pótlás!
Tinariwen - Imidiwan – Companions --- Rájuk kellett volna 5 éve tevegelnem Tunéziában, de szobában is működik a mutatványuk.
Zu – Carboniferous --- Az Ephel Duath helyett beugrottak mint olasz gondolkodók és megfejtők.

Csalódások:

Idén megszületett a Blind Myself sorozatban 2. nekem nem tetsző lemeze, mint ahogy azt sem nagyon értem mit műveltek idén az Ephel Duath, a Buried Inside vagy az Isis tagjai. A legnagyobb szívfájdalom viszont a Gansxta Zolee és A Kartel valamint Rihanna mélyrepülése. Dögéknél azért bosszantó a dolog, mert a zenekar nagyon jó alapokat tett alájuk, amire trehány szövegeket írtak, míg a barbadosi énekesnőnél (egyszer én is el akartam lőni ezt a szókapcsolatot) fel nem foghatom, hogy írhattak ilyen szar nótákat egy Disturbia vagy egy Unfaithful után.

Minden egyéb: Tarantino megint egy remek alkotással vétette észre magát, októberben végre újra legyőztük a makikat a Szentélyben, koncertekből meg oltári volt a már említett Sunn O))) & Nils Petter Molvaer mellett, a Tito & Tarantula sokadik és a Down első hazai koncertje. A Burst szintén ügyesen zajongott (és mint utóbb kiderült, búcsúzott), valamint a Soulfly negyedszerre is gyönyörűséges szambát járatott velem. Táncokból még a Fueled by Fire - Bonded By Blood est és a Limp Bizkit vitte a prímet.

Ha szerinted kihagytam valamit, írd meg nyugodtan. Azért ha úgy érzed, minden jót kifelejtettem, ne törd magad, valószínűleg oka van. Csókolom a seggeteket! :)